RomAdopt

 A Nap és a Hold gyermekei

A roma gyermekek örökbefogadását számos előítélet, félelem és kérdés övezi. A Romadopt Klub egy olyan egyedülálló kezdeményezés, ami a közösség erejével, közös élményekkel segít ezek útvesztőjében eligazodni örökbefogadó vagy örökbe fogadni kívánó szülőknek. Gubcsi Judittal, a klub alapítójával, a hazai örökbefogadás rendszeréről, a klubról és a hamarosan megjelenő könyvéről beszélgettem.

A klub jövőre már 10 éves lesz. Az örökbefogadás rendszerében milyen fontosabb események, folyamatok befolyásolták legjobban a munkádat?

Az első és legfontosabb számomra az örökbefogadói tanfolyam kérdése. A Romadopt Klubot azért indítottam el, mert a huszonegy órás tanfolyamon kevésnek éreztem a roma származással kapcsolatos információkat. Nem volt ezzel kapcsolatban számomra elegendő iránymutatás, a tanfolyam nem nyújtott kapaszkodókat. Éppen ezért nagyon üdvözöltem, hogy amikor a tanfolyam 2018-ban 40 órás lett, és lehetőség nyílt arra, hogy ezt a témát is érintsék az örökbe fogadni kívánó szülők. Ez egy sokkal valóságosabb és hasznosabb tudást adott, és jobban felkészítette a párokat, egy rendkívül fontos mérföldkő volt. Nekem személyesen is nagy siker volt. Az egyik interjúm szerepel a tematikában, ezért úgy éreztem, hogy a saját munkámnak és tapasztalataimnak is hatása volt a téma becsatornázására. Döbbenten álltam az események előtt, amikor 2020-ban megváltoztatták az örökbefogadási törvényt, és többek közt eltörölték ennek a tanfolyamnak a kötelezőségét. A döntést tudomásom szerint nem előzték meg szakmai egyeztetések, én ezt egy nagyon komoly hibának tartom. 

Milyen egyéb tendenciákat tapasztalsz még?

Fontos kiemelni még az utóbbi időszakok döntéseiből azokat, amik az egyedülállókat érintették. Ezek azt eredményezték, hogy ma egyedülállóként csak külön engedéllyel lehet örökbe fogadni. Ez sok minden más mellett azért aggályos, mert nagyon sok olyan gyereket fogadtak örökbe egyedülállók, akikre nemet mondtak házaspárok és akik utána már külföldre kerültek volna. Jellemzően nagyobb gyerekek ők és előfordulhatnak fejlődési lemaradások is. Nyilvánvalóan ez egy összetettebb kérdés, mert egyedülállóként egy nagyon terhelt gyereket örökbe fogadni óriási feladat, hiszen kisebb a támogatás és nagyobb a teher. Mindemellett azt látom, hogy azok az egyedülálló szülők, akiket én a Romadopt klub kapcsán megismertem, a legrátermettebb szülők közé tartoznak. Meg kell említenem még azt a jogszabályi módosítást, aminek eredményeképpen nyílt örökbefogadás esetén a vérszerinti szülő hat hétig átgondolhatja az örökbeadási szándékát. Fontos még kiemelni, hogy a magánutas örökbefogadást is kötelezően kell segítse vagy egy örökbeadást segítő civil szervezet, vagy a TEGYESZ. Szeretném azt hinni, hogy a roma gyermekeket elfogadók aránya növekedni fog, de erre nem tudok pontos statisztikát adni, és azt hiszem, hogy ez csak nagyon apránként fog változni. A mai nap is azt gondolom, hogy legfeljebb 20%-a várakozóknak elfogadó a származás tekintetében.

Ez a statisztika azért is fontos, mert nagy mértékben jelöli ki a rendszerbe került babák és gyermekek sorsát. Látsz olyan mintázatokat, amik csak a roma gyermekekre jellemzőek? 

Az egész rendszerre sajnos nincs rálátásom. Ami biztos: A gyermekek származása hivatalosan nem nyilvántartható, nem vizsgálható, és ez így van rendben. Ennek ellenére az örökbefogadás során a várakozók jelzik, hogy elfogadóak-e származás tekintetében vagy sem. A gyermekről pedig az örökbeadás során -mondjuk a bőre színe alapján- hoznak egy ítéletet. Ez sokszor vezethet téves következtetésekre, a gyerekről kiderülhet később, hogy rosszul ítélték meg a származását. Ez szürke zónát teremt a rendszerben. Szerintem a várakozókat és motivációjukat kellene megszűrni, és a származási kérdést ki kellene iktatni a döntésből. Mély önismereti munka szükséges az örökbefogadáshoz. Szerintem, aki nem tudja feldolgozni, hogy a gyermek származása bizonytalan, annak nem szabadna örökbe fogadnia. Ez egy nagyon radikális vélemény, ami lehet, hogy nagyon megosztó. Ennek ellenére tartom, hogy a rendszerben levő gyerekeknek akár újszülött, akár kis csecsemő, akár totyogó, akár óvodás az a legfontosabb, hogy olyan családba kerüljenek, ahol mindenestül elfogadják, és ebbe nem fér bele például az sem, hogy elfogadom, hogy roma, de ne látszódjon rajta. 

Sokak benyomása, hogy sok roma gyerek van a rendszerben, de ugye azt is tudni kell, hogy ez nem azért van, mert a cigány családok elhanyagolják, elhagyják a gyerekeiket. Ennek általában a mélyszegénység az oka. Nem gyakori „a véletlenül megesett szőke egyetemista lány története”. A gyermekek majd minden esetben nagyon-nagyon nehéz körülmények közé születnek, és Magyarországon a romáknak nagy százaléka elképesztően nehéz körülmények között él. A gyermekek nagy százaléka gondozatlan terhességből, koraszülötten, idegrendszeri lemaradással, méhen belül megtapasztalt traumákkal születik, amire az örökbefogadó szülőknek fel kell készülnie. Nehéz helyzetben levő anyák az örökbeadók, az esetek többségében az apa ismeretlen. 

Fontos tendencia, amit érdemes megvizsgálni, hogy annak ellenére, hogy önmagában nem lehet a szegénység miatt kiemelni a gyermeket vagy gyermekeket a családból, hallunk ilyen esetekről is, és ez nagyobb arányban érinti a roma családokat.

Ez egyik interjúban olvastam, hogy az előítéletek mellett számos más oka van annak, amikor egy pár azt mondja, hogy nem fogad roma babát vagy gyereket.

Ezeket a válaszokat leginkább a félelem és az információhiány mozgatja. Nagyon sokan egyáltalán nem találkoznak cigány emberekkel a hétköznapi életük során, és csak a sztereotip, a többségi társadalom által irányított média által közvetített kép van a fejükben. A vérszerinti anyákról alkotott kép is hasonlóan alakul.

Sok párban felmerül, hogy hogyan védhetem, vértezhetem fel a gyerekem, ha támadás éri. Magyarországon élünk, sajnos borítékolva van, hogy érheti, vagy érni fogja megkülönböztetés a gyereket a külső jegyei miatt. 

Azt hiszem, hogy ez a leggyakoribb félelem amellett, hogy család és a közvetlen környezet mit szól hozzá. Ezek szoktak a legtipikusabb érvelések lenni, és én azt gondolom, hogy ezek azok a dolgok, amikre, hogyha van nyitottság, hogy ha feloldjuk, akkor ezeken lehet segíteni információkkal, meg élményszerző önismereti utakkal. Segít oldani a félelmeket, ha a szülőpár eljár Romadopt Klub-ba vagy más örökbefogadással kapcsolatos eseményekre, és közelebb kerül a témához.

Más a helyzet azokban az esetekben, amikor konkrét előítéletek, vagy rossz tapasztalatok vannak, vagy a pár nincs egy véleményen a kérdésben. Ezek a helyzetek jóval több problémát és konfliktust vetnek fel, átgondolandó, fel lehet-e ilyenkor is oldani a félelmeket.

2014 óta szervezed a klub eseményeit? Melyik volt rád a legnagyobb hatással, melyikre vagy a legbüszkébb?

Nagyon nehezen tudok kiemelni egy eseményt vagy momentumot, mert minden alkalommal voltak óriási érzelmek, miden alkalom gazdagított, szóval nekem minden alkalom különleges, csak adott és adott. Különösen élvezem az olyan helyzeteket, amikor jelen van az előadón kívül a gyerek és a család is. Ilyenkor gyakran reflektálnak egymásra, ezeket nagyon szeretem. Az egyik ilyen alkalommal Szilvási Léna volt a vendégünk, aki a fiával érkezett. Csodálatos volt látni, hogy egy szülő gyerek kapcsolat ilyen jó tud lenni, hogy egy 30 éves fiúgyerek eljön az anyukájával erről beszélni. Érdekes volt, ahogy ugyanazt a történetet más-más szempontból látták, másként emlékeznek. Nekem ez nagyon tanulságos volt. Kiemelném még Váczi Jezsó Pétert, aki a Romadopt elejétől fogva jelen van és barátsággal is végig kísérhettem az elmúlt kilenc év történéseit. Hálás vagyok neki, hogy betekintést engedett abba a folyamatba, ami a vérszerinti gyökerek megkeresésétől indult és vezetett egy elfogadáshoz, jó látni, ahogy a helyére került Péter identitásában a származása.

Nagyon hálás vagyok minden egyes vendégnek, aki eljött, mert mindenki nyitottan és őszintén osztotta meg a saját történetét. Nagyon köszönöm a közösségnek, a tagjainknak is, mert minden eseményen nagyon intelligens párbeszédek zajlanak, én ennél elfogadóbb közeget nem nagyon ismerek a városban. Őszintén tudunk egymással beszélgetni, még ha nem is azonos a véleményünk, senki nem bántja a másikat, elfogadunk mindenkit. Egyedülállókat is, melegeket is, vegyes családokat, várakozókat is, nálunk mindenki megfordul. Én is szintet léptem az elfogadásban a Romadopt Klub által. Nagyon üdítő a mai társadalmi helyzet mellett megélni azt, hogy minden alkalmon elfogadó és egymást segítő társaság veszt részt.

Jó megtapasztalni, hogy van a világban jó.

Nekem is ez a személyes tapasztalatom. Sok barátság, szoros ismeretség, kötelék alakul ki. Az utóbbi időben vettem észre, hogy a szülők mellett a gyerekek között is nagyon fontos és szoros kapcsolatok alakulnak ki.

A gyerekeink barátságai különösen fontosak, hiszen referenciák nekik. A mi gyerekeink két világ közt vannak, egy kicsit se ide, se oda nem tartoznak, kicsit vegyesek. A klub során olyan gyerekekkel találkozhatnak, akik hasonlóak hozzájuk és szerintem ez egy fontos érték lesz számukra. Biztosan fognak tudni meríteni belőle, sőt már most is vannak olyanok, akik sokat kapnak ezektől a barátságoktól. Egyébként ez is spontán, nem eltervezetten alakult ki. Az előadások alatt szükség volt bébiszittert szervezni, a gyerekek pedig egymással játszanak, amíg a szülők az előadásokat hallgatják, vagy beszélgetnek. Ebből alakulhatnak olyan kapcsolatok, amik egész életükben akár végig kísérhetik őket, támaszként olyan kérdésekben, amikről úgy gondolják, hogy a szülők úgysem tudnak belehelyezkedni, mert nem élik át azokat.

Munkád legújabb részeként most áprilisban fog megjelenni a közös könyvetek Mártonffy Zsuzsával. Hogyan jött az ötlet, és milyen volt a közös munka?

Az ötlet egy évvel ezelőtt, egy közös kávézás alkalommal fogalmazódott meg, hogy milyen jó lenne írni egy könyvet, amikor a gyerekeink felnőnek, mert én akkor leszek biztos abban, hogy jól csináltam, amikor már felnőttek, és azt mondják, hogy ez egészen jó volt így, ahogy volt. Zsuzsa viszont azon a véleményen volt, hogy ezt nem kell megvárni, mert a tudás már megvan. Elkezdtünk közösen gondolkodni, majd írni, és nagyjából napra pontosan egy évre rá jelenik meg a könyv. Ez egy közös, inspiráló és kreatív munka volt. A könyv struktúráját ő álmodta meg, voltak fejezetek, amiket én, voltak fejezetek, amiket ő írt meg. A könyv tartalmaz kulturális ajánlókat, híres roma személyek bemutatását, élettörténeteket, valamint gazdagítja a kötetet számos vendégszerző írása is. A könyv április elején megjelent, és a Szinesavilág.hu oldaláról lehet megrendelni, máshol nem is lesz kapható.

Van-e olyan dolog az örökbefogadással kapcsolatban, amiben markánsan megváltozott a véleményed az idők folyamán, vagy amit már nagyon máshogy látsz?

Sokkal elfogadóbb lettem, pedig előtte sem voltam egy ítélkező alkat. Ez talán a könyvön is érződik. Nagyon tartózkodom attól, hogy konkrét recepted adjak, inkább gondolkodásra szeretnék késztetni ezzel a könyvvel. A felhalmozódott tapasztalatot szerettem volna összegyűjteni és strukturálni. Nincs meg bennem az az önbizalom, hogy én majd megmondom ki merre induljon: Egyéni utak vannak, és én támpontokkal szeretnék segíteni. Így előre is elnézést kérek mindenkitől, aki receptet vár, mert azt nem fogja megkapni a könyvtől!

Kövesd Babusát!

➡ INSTAGRAM: babusa_official

➡ FACEBOOK: https://www.facebook.com/Babusaofficial

➡ EMAIL: babusamagazin@gmail.com